Már megint jól elmaradtam a bejegyzésekkel. Elnézést kérek mindenkitől ezért. Pedig van miről írni, sőt olyan sok dolog történt velünk, hogy nem tudom, hogyan érem majd magam utol.
Először is annyit, hogy a catering business megyeget, megint csinálok a hétvégén egy 60 fős partyt. Mellette pedig egy pörgős kávézóban, a Marrone Rossoban is teszek-veszek, illetve a tulaj kért meg, hogy csináljunk egy pár nyári kaját az étlapra. Na nem nagy durranás, egy kávézóról van szó, szendvicsek, saláták, croissantok, de ezekben is lehet természetesen variálgatni.Úgy tűnik sikeres a dolog,a tesztelések után már ki is választottunk olyan 7-8 új étlapelemet, úgyhogy most már a pontos leírások, kalkulációk hiányoznak. Aztán remélem a bevételben is meglátszik majd az új kaják hatása.
A másik nagy újság, hogy voltak vendégeink, nem is akárkik, Legkedvesebb Unokatestvérem, Péter (a másik 12 unokatesótól elnézést kérek, szeretetem semmivel sem kisebb irányotokba, de Péterrel ezt a címet már vagy 2 évtizede lefoglaltuk :-)) és a barátja Marci. Szóval volt esemény az elmúlt időszakban, nem is kevés.
A srácok másfél hete, péntek reggel érkeztek meg (sajnos ma hajnalban vissza is mentek már). Kb. olyan szerencsések voltak, mint én a csomagokkal kapcsolatban, bár az ok egész más volt. Lehet, hogy emlékeztek rá, nekem sem volt meg a csomagom vagy fél napig, valakivel összekevertük itt, az Almaty repülőtéren. A Pötyiéké Isztambulban maradt, benne a finom mangalica kolbásszal, szalonnával, Unicummal és hát a ruháikkal. Sok esélyt nem adtunk neki, hogy megjön, de nem kellett aggódnunk, mert másnap már utánuk is küldték, szóval minden rendben volt végül.
Az első nap megérkezés után egy kis reggelivel folytatódott, majd kimentünk a piacra. Egy város piaca minden körülmények között nagy élmény, pláne ha az a város Közép-Ázsiában található. Nagyon tetszett a srácoknak, mindenféle dolgot összevásároltunk, ajándékokat, friss- és aszalt gyümölcsöket, a koreaiaktól pedig még pacal-, illetve kakastaréj salátát is. Este egy pár sör, illetve a közeli üzbég étteremben vacsora.
Pár kép a piacos kirándulásról.
Kakastaréjsaláta
Pacalsaláta
Marci a kumiszos-szárított tejes néninél
Lóhúspult
Másnap nehéz volt a kelés, minthogy a srácok 48 óra alatt szinte semmit nem aludtak, egy éjszaka, az utazás éjszakája alvás nélkül telt el. Mindenesetre valahogy összeszedték magukat, aztán fölmentünk a Nagy-Almaty-tóhoz kicsit friss levegőzni, meg sétálgatni. Délután ki a reptérre a csomagokért, este pedig mindenki viszonylag korán ágyba bújt. Vasárnap reggel 9 órakor pedig indultunk a Sharyn-kanyonhoz. Ez tőlünk kelet felé található, olyan 250 km-re. A Sharyn-folyó egy olyan 150 km-es szakaszán a folyóvölgy egy kanyonná magasodik, gyönyörű látványt nyújtva. A legszebb része már nem a folyóvölgy, abban sétálni is lehet, döbbenetes a látvány. De ne szaladjak így előre, volt útközben más élményünk is. Olyan 70 km-re Almatytól, Molovodnoje faluban minden vasárnap nagy állatvásár van, természetesen meg is álltunk és meglátogattuk a piacot. Kriszti szerint nagyon kilógtunk közülük, egyrészt legalább egy fejjel, másrészt pedig nagyon ránk volt írva, hogy nem oda tartozunk, de mindenki kedves volt és nemhogy problémája lett volna a fényképezkedéssel, hanem még büszkén mutogatták is az állataikat.
Itt a nagy kavalkád.
Egy csokor birka
Kecskebakok
Kazah férfi a lovával
Kazah férfi portréja
Ez a hapsi amolyan főnök-féle lehetett, sose szállt le a lováról, föl-alá lovagolt a piacon, a ruhája is kicsit elegánsabb volt és a cipője is tisztább, mint a többieknek:-)
Csacsifogat
Szarvasmarhák
Zsírfarú birka, ez itt errefelé nagyon menő, a birkazsír legalább olyan csemege, mint a birkahús
A piac után folytattuk az utunkat a kanyon felé. Itt-ott megálltunk, botanikus barátaink találtak érdekességeket a mező virágai között. Végülis olyan 1-2 óra felé meg is érkeztünk a kanyonhoz, illetve ahhoz a földúthoz, ahonnan erre a különösen szép szakaszához lehetett menni. Gyanús volt a dolog, ugyanis állt ott vagy 2-3 rendőrautó, illetve a parkőröknek is egy autójuk, meg vagy 2 parkőr. Az indok az volt, hogy kullancsirtás van, várni kell még vagy 2-3 órát, azután mehetünk. Hát jó nagy szívás, gondoltuk, ide jövünk vagy 4 órát utazva, aztán még be sem engednek. A kullancsirtós sztori a kezdetektől gyanús volt, miért pont szélben csinálnák és miért vasárnap, amikor a legtöbb turista látogatna? Mindenesetre tovább mentünk, a folyóparton letáboroztunk, hogy majd utána tegyünk még egy próbát.
Itt sem volt csúnya a táj, végül is nem bántuk meg, hogy arrébb kellett jönni (persze nem sokon múlott, hogy mást nem láttunk, csak ezt a szakaszt).
Piknikelünk
Egy orosz hapsi próbálta nem összekarcolni a kocsiját a faágakkal, ezért bátran belegázolt ebbe a kis folyóágba, de nem gondolta a nagyokos, hogy ott fog maradni. Vagy 3 órán keresztül szabadították ki a kocsit, míg végül sikerült kihúzniuk.
Aztán lassan visszamentünk az eredeti uticélunkhoz, de sajnos még mindig ott voltak a rendőrök és nem engedtek be. Pavel, a sofőrünk kiszállt és haverkodott ott az egyik parkőrrel. Természetesen kiderült a sunyiság, valami fejesek mulatoztak lent, így kívülállóknak nem lehetett bemenni. Kullancsirtásról szó nem volt 🙂 A baj az volt, hogy nem tudták megmondani, hogy mikor lesz vége a dajdajnak? Jobbnak láttuk, ha még egyszer elmegyünk egyet kirándulni egy kicsit arrébb, aztán megint teszünk egy próbát. Megint láttunk sok szépet, de igazából másra voltunk most már kíváncsiak.
Ilyen szép kis hepe-hupás a táj itt, persze fölmászni rájuk azért nem olyan egyszerű:-)
Kriszti
Tényleg szép volt a táj
Itt egy kedves pár lakott,árultak kólát is, na meg saslikot is sütöttek ha kellett valakinek.
Az ajtón lógó farkasbőr közelebbről
Eső a távolban, éppen elmossa a kullancsirtó szert:-)
Ha már a rendőrök ott voltak a bekötőútnál, akkor gyűjtöttek egy kis zsebpénzt.
Végül a harmadik plussz kirándulás után már este fél 8 volt, mikorra elmentek az elvtársak. Bevittük a parkőrt is, Pavel nyomta 70-80-nal a földúton, hogy még viszonylag világosban láthassuk a kanyont. Többé-kevésbé sikerült. Az alábbi képek már ott készültek. Egyik-másik föntről, a többi már lentről, a völgyből.
navégremá!
esztet láttad-e mán, Komám? Tiszta országimázs… :o)
http://belsoseg.blog.hu/2010/06/08/kazahsztanbol_jelentjuk
Jaja, megnézegettem. Így megyen ez, ha valaki csak utazgat, akkor fikáz. Ha ott élsz, akkor megszokod, meg több szépet látsz és fikázáskor is inkább a vicces oldalát látod a dolgoknak.
Na szerbusz akkor. Skype-on nézegethetnénk mikor vagyunk fönt?
szkájpon? egyfolytában! Mostan is! Mindég is fenn vagyok e. Írt Lacibáttya is a világ másik felirűl. ha szkájpra jössz, elmondom! :o)
Szia!
szuper a blogod, fel lehet belole készülni a Kazahsztáni költözésre 🙂
Mi szeptembertol megyünk ki (feleségemmel és két gyermekünkel) ha van kedved akkor majd találkozzunk.
Vicces, mert a lányunk tanárnoje is magyar hölgy lesz az amerikai suliban, jó tudni, hogy ilyen távol sem vagyunk magunk 🙂
szia
Gábor
Szia Gábor,
Kösz szépen, remélem hasznos, tényleg:-) Lehet, hogy láttad már a régi bloghelyemet is, http://www.zolialmatyban.blog.hu , ott is lehet, hogy találsz hasznos infót. A mi hazautazásunk egyelőre kicsit képlékeny még, de ha itt leszünk szeptemberben még, akkor persze, hogy jó lenne találkozni. Gondolom a blogból kiderül, hogy mi szeretünk itt lenni, persze vannak szokatlan dolgok, de összességében pozitívak a benyomásaink. Ha gondolod folytathatjuk a “felkészítést” e-mailen 🙂 szívesen megosztom veletek a tapasztalatainkat.
Üdv,
Zoli
ja, folytassuk emilen, megadod a címed, vagy írsz nekem (gondolom te látod az email címem), köszi!