Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘kirándulás’

Gyönyörű nyárutó

A legfontosabb újság nem is az, hogy itt még 30 fok van nappal és hétágról süt a nap, hanem az, hogy már pontosan tudjuk, hogy meddig leszünk még itt. Finomítva a dolgot, pontosan tudjuk, hogy Kriszti utolsó munkanapja október 15-e lesz. Hazautazás pedig ezután pár nappal. Megtörténhet, hogy én valamivel korábban hazamegyek, de hogy mikor pontosan, ez még a következő napok titka.

Ha jól tudom, most talán megint visszajött a kellemesebb idő otthon az elmúlt néhány hét kiábrándító időjárása után, de olyan 20 fok körül van, ami persze megfelel a normálisnak. Én egyelőre nem bánom, hogy itt tényleg 30 fok van, de bent a városban dél és 3 között természetesen ez még magasabb. Igazi strandidő lenne, ha járnánk többet strandra:-)

Ha strandra nem is, de föl  a hegyekbe fölmentünk a hétvégén egy jó kis kirándulásra, én még tegnap, azaz hétfőn is tettem egy jó kis túrát a szokásos “hiking group”-pal. Ha minden igaz, akkor pedig  a következő hétvégén teszünk egy kirándulást az Ili folyó mellé, ahol a másik híres sziklarajz-csoportot lehet látni. Természetesen lesznek majd képek fönt arról is.

Igazából most is főleg képeket rakok föl nektek, tényleg érdemes kijárni a természetbe itt Almaty körül, egészen lenyűgöző tájak vannak errefelé.

Szombaton ezen a környéken kirándultunk:

(tovább…)

Read Full Post »

Még mindig a június eleji kirándulásunknál tartok, de ez az utolsó beszámoló róla. A kirándulás rövid volt, ez pedig az utolsó 2 napja, de természeti szépségekben mindez idáig az egész kazahsztáni kaland talán leggazdagabb élménye volt.

Valahol ott hagytam abba legutóbb, hogy Shymkentből reggel a piacos kaland után eljutottunk egy másik piacra, ahonnan a buszunk indult  Zhabagly faluba. Nagyon pontos menetrend nincsen, hiszen megvárják, amíg megtelik a busz és csak utána indul el:-) Kis segítséggel megtaláltuk a buszunkat, amely egy olyan 10-12 személyes kisbusz volt, kicsit szakadt régi Mercedes busz. Volt kb. vagy 2 óránk a piacon bámészkodni még, mert lassan telt meg a busz, de olyan dél körül talán elindultunk a mintegy 100 km-es utat megtenni. Ajtó csak elöl volt, ott lehet bemászni a buszba, így a sofőr melletti ülés hiányzott. Azért hogy ne induljunk el hiányosan, oda is letettek egy hokedlit, ahová egy jól megtermett kazah apuka ült le.

Az út olyan 2, 2 és fél óra volt, közben átmentünk egy pár falun, ahol pár utas közben már le is szállt. A falvak egyébként a végcél közeledtével egyre barátságosabbak voltak, egyre zöldebbek, egyre rendezettebbek. Ezek a tulajdonságok az átlag kazah falvakra egyáltalán nem jellemzőek, ezért is ért minket ez meglepetés szerűen arrafelé.

Miután beérkeztünk a faluba, amely amolyan egyutcás falu volt, pár jelentéktelen mellékutcával, tanakodtunk, hogy hol szálljunk le, vajon hogy találjuk meg a vendégházat, ahová mentünk? Mondtuk a sofőrnek, hogy Elmiráékhoz jövünk, ő meg elkezdett üvöltözni ki a kocsiból, hogy Elmira!!!, Elmira!!! A már említett hokedlin ülő, megtermett apuka pedig tudta is hogy hová megyünk, megállította a kisbuszt a ház előtt, majd a sofőr ott is ordibált tovább:-) Erre megjelent egy mosolygós szimpatikus házaspár, egy nagydarab, sem orosznak, sem kazahnak kinéző hapsi, meg egy sokkal kisebb feleség, aki Elmira volt persze. A férj, Lambert pedig egy holland hapsi volt, aki vagy 10 éve turistaként járt arra, aztán ottragadt, elvette a félig kazah, félig orosz Elmirát. Most pedig közösen csinálják ezt a vendégház- és turizmus bizniszt.

(tovább…)

Read Full Post »

Megint egy nagy mea culpával kell kezdjem, mert több napja nem írtam bejegyzést. Mentségemre legyen mondva, hogy mióta elmentek Pötyiék, egyet föltettem, azóta pedig a múlt hétvégi partyval voltam elfoglalva. Vásárlás, készülődés, sütés-főzés, stb. Nem mondom, nem könnyű ebben a melegben egy hűtővel megoldani a dolgokat 60 emberre! De legyen hála a házunkban lakó Péternek és Isy-nek, akik nem régen költöztek be és felajánlották a segítséget hűtő ügyben.  Még egy segítséget meg kell köszönjek, az pedig Krisztikémé, szombaton a party napján segített nekem és ott a helyszínen is segített abban, ami tetszett neki 🙂 Egy ún. “superhős” party volt egyébként, szinte mindenki valamilyen szuperhős szerkóban érkezett. Természetesen volt Batman, vagy 4 Macskanő (egyikőjüket előbb egy S&M klubból érkezettnek néztem:-)) de voltak más értelemben vett szuperhősök is, pl. Artie és Fartie, vagy Napóleon, sőt a házigazda csaj, Viky Kleopátra volt. Én lehettem volna mondjuk Naked Chef, de ugye voltak gyerekek is (mintha ez lett volna az egyetlen ok, hogy maradtam textiles chefnek :-))

Térjünk rá a kirándulásra, vagyis folytatom ott, ahol múltkor abbahagytam. Rengeteg képet kiválasztottam, lekicsinyítettem (sorry Dénes, ha rendes méretben rakom föl, akkor sose töltődik föl sajna), na meglátjuk, hogy hány órát vesz igénybe, míg mindet fölrakom. Remélem mindenesetre, hogy majd tetszenek nektek. (tovább…)

Read Full Post »

A Sharyn-kanyonnál

Már megint jól elmaradtam a bejegyzésekkel. Elnézést kérek mindenkitől ezért. Pedig van miről írni, sőt olyan sok dolog történt velünk, hogy nem tudom, hogyan érem majd magam utol.

Először is annyit, hogy a catering business megyeget, megint csinálok a hétvégén egy 60 fős partyt. Mellette pedig egy pörgős kávézóban, a Marrone Rossoban is teszek-veszek, illetve a tulaj kért meg, hogy csináljunk egy pár nyári kaját az étlapra. Na nem nagy durranás, egy kávézóról van szó, szendvicsek, saláták, croissantok, de ezekben is lehet természetesen variálgatni.Úgy tűnik sikeres a dolog,a tesztelések után már ki is választottunk olyan 7-8 új étlapelemet, úgyhogy most már a pontos leírások, kalkulációk hiányoznak. Aztán remélem a bevételben is meglátszik majd az új kaják hatása.

A másik nagy újság, hogy voltak vendégeink, nem is akárkik, Legkedvesebb Unokatestvérem, Péter (a másik 12 unokatesótól elnézést kérek, szeretetem semmivel sem kisebb irányotokba, de Péterrel ezt a címet már vagy 2 évtizede lefoglaltuk :-)) és a barátja Marci. Szóval volt esemény az elmúlt időszakban, nem is kevés. (tovább…)

Read Full Post »

Az Ili folyónál

Egy másik kirándulásról számolok be, az Ili folyónál tett kirándulásunkról. Tulajdonképpen már egy hete jártunk arra, de csak most jutottam oda, hogy rendezzem a képeket és föl is tegyem nektek.

Az Ili folyó valahonnan Kínából ered, a Tien Shan hegységből. Kazahsztánban is megtesz jó pár száz kilómétert, egy helyen egy víztározónál kiszélesedik, majd még egy szép hosszú szakasz után beleömlik a Balkhas-tóba. Itt található az Ilinek az a híres deltája, ahová minden horgász szeretne eljutni legalább egyszer az életben. Akár napi több 90 kiló körüli harcsát is lehet fogni. Ez egyébként Karesz weboldala, róla már sokszor volt szó, ő szervez is ide utakat: www.harcsaparadicsom.eoldal.hu

Most nem a harcsákról lesz szó, ugyanis nem ott voltunk, hanem olyan kb. 20 km-re attól a ponttól, ahol a folyó elhagyja a Kapcsagaj-tavat (víztározót). Az egész út érdekes volt igazából, mert Almatyból Észak felé kell elindulni, azaz a végeláthatatlan pusztaság felé. Nagyon hamar változik a táj képe egyébként. Egyre kevésbé zöld és egyre kevesebb a fa már 50-60 km megtétele után is. Ugyan május révén még minden zöldnek tűnik, de kétség sem fér hozzá, hogy már egy félórás út megtétele után is csak a por és homok lesz látható július táján. Ami még számomra nagyon érdekes volt az az, hogy minél távolabb mentünk a hegyektől, annál nagyobbnak tűntek. Való igaz, hogy a 4-5000 méter magas hegyek óriásiak, innen is azok, de mivel mi is már egészen magasan vagyunk bent a városban, valahogy itt a hegy lábánál mégsem tűnnek akkorának, mint mondjuk 10 km távolságból. Fantasztikus látvány. Európában valahogy van átmenet a tükörsima alföldek és az 5000 méter magas hegyek között. Tudom, nincsenek is 5000 méter magas hegyek, így még nagyobb a különbség:-) Szóval itt itt az óriási sztyeppe, majd a semmiből kinőnek ezek az óriások. Itt aztán komolyan gyűrődik egymásnak az eurázsiai és az indiai kőzetlemez (ha jól emlékszem egyáltalán, hogy ezek azok-e, de talán igen:-))

(tovább…)

Read Full Post »

Ma egy gyönyörű szép helyről teszek föl fotókat. Vasárnap fent kirándultunk Krisztivel és Iannel a Nagy Almaty-tónál, amelyről már korábban írtam, még valamikor ősszel, de azóta sem jártunk fönt mindez idáig. A tó olyan 2500 méter magasságban fekszik, a vízállástól függően olyan 2-4 km2 a területe, a mélysége viszont 40 m is lehet, hiszen egy hatalmas völgyben fekvő tó.

Eléggé megközelíthetetlen, ezért csakis 4wd autóval lehet nekifogni, azok közül is elsősorban olyannal, amelyik megbízható, illetve elég magasan fekszik a földttől az autó. Az utak ugyanis borzalmasak, valójában sok helyen nincs is rendes út, csak az autók által kitaposott helyen, kövek és gödrök között lehet feljutni csigalassúsággal. Mi egy Mitsubishi Delicával mentünk föl, konkrétan Viktorral, aki Jaynek és Darrennek a sofőrje, illetve Pavelnek (akiről már írtam) az apja. Bentről a városból olyan max. 40 km lehet az út összesen, de most, a viszonylag jó útviszonyok (azaz nincs sár és hó) között is másfél óra volt az út. Viszont megéri, egyszerűen fantasztikus a látvány. Mi is, de inkább azt nézzétek, ami mögöttünk van:-)

(tovább…)

Read Full Post »

A múlt hét vége

Adok újra egy kis olvasnivalót, ha már az elmúlt hetekben nem kényeztettelek el benneteket. Egy újabb partyról, illetve kettőről lesz szó, plussz egy pár fénykép a vasárnapi Kok Tobén tett sétánkról. Egy valami kimarad, azt szeretném, ha majd Kriszti tenné föl, ez pedig az Akbulaknál történt lovaglásuk. Majd ő elmeséli, mi hogyan történt, mi szépet láttak, stb. A képek mindenesetre gyönyörűek, amit csináltak.

Én tegnap ott hagytam abba, hogy szerdán egy jót kirándultunk Stevennel és a kutyákkal a hegyekben. Hazafelé jövet a telefonom lökte ki a bejött sms-eket, minthogy fönt nem volt térerő egyáltalán. Köztük várt egy Marytől, hogy hívjam föl mindenképpen az egyik vendéget az ő bulijáról, mert szombaton szeretne ő is tartani egyet. Az úr egyébként Peter, aki az Air Astana elnöke. Az Air Astana és Krisztiék cége volt a fő szponzora a szombaton lejátszott Kazahsztán-Arab Öböl csapatok közötti Ázsiai 5 Nemzet Kupáért játszott rögbimeccsnek. A rögbi itt természetesen nem olyan nagy dolog, mint mondjuk a brit, illetve volt brit területeken, de még csak olyan sincs, mint mondjuk Romániában, vagy Olaszországban. Ázsiában egyértelműen Japán a legjobb, amely a nagyok mögött a második vonalat képviseli a világban. Ezek után jön kb. Kazahsztán. Viszont a magyarokat biztos nagyon elpáholná, az otthoninál itt komolyabb a rögbi. Az arabokat is (akik főleg honosított angol és skót srácok voltak) elverték most szombaton 45-28-ra. Nagy gratula a fiúknak. Bár én a partyra való előkészületek miatt nem voltam kint, itt egy fotó a srácok egy részéről, természetesen a képet is más készítette:

(tovább…)

Read Full Post »