Egy másik kirándulásról számolok be, az Ili folyónál tett kirándulásunkról. Tulajdonképpen már egy hete jártunk arra, de csak most jutottam oda, hogy rendezzem a képeket és föl is tegyem nektek.
Az Ili folyó valahonnan Kínából ered, a Tien Shan hegységből. Kazahsztánban is megtesz jó pár száz kilómétert, egy helyen egy víztározónál kiszélesedik, majd még egy szép hosszú szakasz után beleömlik a Balkhas-tóba. Itt található az Ilinek az a híres deltája, ahová minden horgász szeretne eljutni legalább egyszer az életben. Akár napi több 90 kiló körüli harcsát is lehet fogni. Ez egyébként Karesz weboldala, róla már sokszor volt szó, ő szervez is ide utakat: www.harcsaparadicsom.eoldal.hu
Most nem a harcsákról lesz szó, ugyanis nem ott voltunk, hanem olyan kb. 20 km-re attól a ponttól, ahol a folyó elhagyja a Kapcsagaj-tavat (víztározót). Az egész út érdekes volt igazából, mert Almatyból Észak felé kell elindulni, azaz a végeláthatatlan pusztaság felé. Nagyon hamar változik a táj képe egyébként. Egyre kevésbé zöld és egyre kevesebb a fa már 50-60 km megtétele után is. Ugyan május révén még minden zöldnek tűnik, de kétség sem fér hozzá, hogy már egy félórás út megtétele után is csak a por és homok lesz látható július táján. Ami még számomra nagyon érdekes volt az az, hogy minél távolabb mentünk a hegyektől, annál nagyobbnak tűntek. Való igaz, hogy a 4-5000 méter magas hegyek óriásiak, innen is azok, de mivel mi is már egészen magasan vagyunk bent a városban, valahogy itt a hegy lábánál mégsem tűnnek akkorának, mint mondjuk 10 km távolságból. Fantasztikus látvány. Európában valahogy van átmenet a tükörsima alföldek és az 5000 méter magas hegyek között. Tudom, nincsenek is 5000 méter magas hegyek, így még nagyobb a különbség:-) Szóval itt itt az óriási sztyeppe, majd a semmiből kinőnek ezek az óriások. Itt aztán komolyan gyűrődik egymásnak az eurázsiai és az indiai kőzetlemez (ha jól emlékszem egyáltalán, hogy ezek azok-e, de talán igen:-))