Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Tavasz’ Category

Az Ili folyónál

Egy másik kirándulásról számolok be, az Ili folyónál tett kirándulásunkról. Tulajdonképpen már egy hete jártunk arra, de csak most jutottam oda, hogy rendezzem a képeket és föl is tegyem nektek.

Az Ili folyó valahonnan Kínából ered, a Tien Shan hegységből. Kazahsztánban is megtesz jó pár száz kilómétert, egy helyen egy víztározónál kiszélesedik, majd még egy szép hosszú szakasz után beleömlik a Balkhas-tóba. Itt található az Ilinek az a híres deltája, ahová minden horgász szeretne eljutni legalább egyszer az életben. Akár napi több 90 kiló körüli harcsát is lehet fogni. Ez egyébként Karesz weboldala, róla már sokszor volt szó, ő szervez is ide utakat: www.harcsaparadicsom.eoldal.hu

Most nem a harcsákról lesz szó, ugyanis nem ott voltunk, hanem olyan kb. 20 km-re attól a ponttól, ahol a folyó elhagyja a Kapcsagaj-tavat (víztározót). Az egész út érdekes volt igazából, mert Almatyból Észak felé kell elindulni, azaz a végeláthatatlan pusztaság felé. Nagyon hamar változik a táj képe egyébként. Egyre kevésbé zöld és egyre kevesebb a fa már 50-60 km megtétele után is. Ugyan május révén még minden zöldnek tűnik, de kétség sem fér hozzá, hogy már egy félórás út megtétele után is csak a por és homok lesz látható július táján. Ami még számomra nagyon érdekes volt az az, hogy minél távolabb mentünk a hegyektől, annál nagyobbnak tűntek. Való igaz, hogy a 4-5000 méter magas hegyek óriásiak, innen is azok, de mivel mi is már egészen magasan vagyunk bent a városban, valahogy itt a hegy lábánál mégsem tűnnek akkorának, mint mondjuk 10 km távolságból. Fantasztikus látvány. Európában valahogy van átmenet a tükörsima alföldek és az 5000 méter magas hegyek között. Tudom, nincsenek is 5000 méter magas hegyek, így még nagyobb a különbség:-) Szóval itt itt az óriási sztyeppe, majd a semmiből kinőnek ezek az óriások. Itt aztán komolyan gyűrődik egymásnak az eurázsiai és az indiai kőzetlemez (ha jól emlékszem egyáltalán, hogy ezek azok-e, de talán igen:-))

(tovább…)

Reklámok

Read Full Post »

Ma egy gyönyörű szép helyről teszek föl fotókat. Vasárnap fent kirándultunk Krisztivel és Iannel a Nagy Almaty-tónál, amelyről már korábban írtam, még valamikor ősszel, de azóta sem jártunk fönt mindez idáig. A tó olyan 2500 méter magasságban fekszik, a vízállástól függően olyan 2-4 km2 a területe, a mélysége viszont 40 m is lehet, hiszen egy hatalmas völgyben fekvő tó.

Eléggé megközelíthetetlen, ezért csakis 4wd autóval lehet nekifogni, azok közül is elsősorban olyannal, amelyik megbízható, illetve elég magasan fekszik a földttől az autó. Az utak ugyanis borzalmasak, valójában sok helyen nincs is rendes út, csak az autók által kitaposott helyen, kövek és gödrök között lehet feljutni csigalassúsággal. Mi egy Mitsubishi Delicával mentünk föl, konkrétan Viktorral, aki Jaynek és Darrennek a sofőrje, illetve Pavelnek (akiről már írtam) az apja. Bentről a városból olyan max. 40 km lehet az út összesen, de most, a viszonylag jó útviszonyok (azaz nincs sár és hó) között is másfél óra volt az út. Viszont megéri, egyszerűen fantasztikus a látvány. Mi is, de inkább azt nézzétek, ami mögöttünk van:-)

(tovább…)

Read Full Post »

Lovastúra

Végre Kriszti is ír nektek megint, a már korábban beharangozott lovaglásáról számol be, mellette sok-sok szép képet láttok majd. Remélhetőleg a napokban még többet is, ugyanis ma a Nagy Almaty tónál kirándultunk, olyan 3500 m magasságban, fantasztikus látványban volt részünk. Holnap pedig az Ili folyó partához megyünk a kiránduló klubbal, most Kriszti is jön, a holnapi nap munkaszünet itt, így végre ő is kirándulhat:-) Innentől pedig jöjjön Kriszti beszámolója:

A lovaglás

Én ilyen szép helyen még nem jártam. Megértem a kazahokat, hogy olyan nehezen szoktak le a nomádkodásról, ilyen környezetben én is tátott szájjal rohangálnék hegytől völgyig, pataktól mezőig. A snowboardozáshoz is csodaszép hátterünk volt, de eeeez:

  (tovább…)

Read Full Post »

Május elseje Almatyban

Talán megint eltelt egy hét a legutolsó jelentkezés óta. A legemlékezetesebb esemény természetesen május elseje volt múlt szombaton, pár képet mindenképpen meg akarok nektek mutatni belőle. Május elseje mindig egy kis időutazás a múltba, akárhogy is nézzük. A legtöbb helyen már persze ideológiától mentesen, lovasbemutatók, huszadrangú énekesek, pörköltfőzés, sültkolbász, azért kell az embereknek ez a fajta szórakozás is. Persze ha szeretnénk, hogy megérintsen minket a múlt szele jobban, akkor feltétlenül Budapestre kell menni, esetleg Thürmer Gyuláékkal fel is vonulhatunk a Kodály köröndtől a Ligetben található sátrukig. De ha kihagynánk a felvonulást, akkor is lehet bőven részünk a prolivircsaftból. Több tonna szemét, húszéves kabarészámok a színpadon, tizenkilenced-rangú (egy fokkal jobb) énekesek, vattacukor, kolbász, Leninösszes. Idén még újságírót és operatőrt lökdöső, megütő, (valószínűleg) volt munkásőr-csőcseléket is lehetett látni az MSZP-sátornál, lehet, hogy a választási kudarc frusztrálta ennyire, nem tudom?

Itt Almatyban az időutazás még messzebbre repített a múltban, földrajzilag mindenképpen. Én ugyan soha nem vettem részt moszkvai május elsejei felvonuláson, de biztos vagyok benne, hogy a parádé jelentős mondanivalója a népek barátsága-kultusz volt. Persze jó is a friendship, meg a druzsba, különösen, ha az nagyon meg van szervezve. Nekünk pl. abszolút meg volt szervezve 45 éven keresztül, persze ettől még lehet az oroszokkal barátkozni (én is így teszek), de ne parancsra menjen. (tovább…)

Read Full Post »

A múlt hét vége

Adok újra egy kis olvasnivalót, ha már az elmúlt hetekben nem kényeztettelek el benneteket. Egy újabb partyról, illetve kettőről lesz szó, plussz egy pár fénykép a vasárnapi Kok Tobén tett sétánkról. Egy valami kimarad, azt szeretném, ha majd Kriszti tenné föl, ez pedig az Akbulaknál történt lovaglásuk. Majd ő elmeséli, mi hogyan történt, mi szépet láttak, stb. A képek mindenesetre gyönyörűek, amit csináltak.

Én tegnap ott hagytam abba, hogy szerdán egy jót kirándultunk Stevennel és a kutyákkal a hegyekben. Hazafelé jövet a telefonom lökte ki a bejött sms-eket, minthogy fönt nem volt térerő egyáltalán. Köztük várt egy Marytől, hogy hívjam föl mindenképpen az egyik vendéget az ő bulijáról, mert szombaton szeretne ő is tartani egyet. Az úr egyébként Peter, aki az Air Astana elnöke. Az Air Astana és Krisztiék cége volt a fő szponzora a szombaton lejátszott Kazahsztán-Arab Öböl csapatok közötti Ázsiai 5 Nemzet Kupáért játszott rögbimeccsnek. A rögbi itt természetesen nem olyan nagy dolog, mint mondjuk a brit, illetve volt brit területeken, de még csak olyan sincs, mint mondjuk Romániában, vagy Olaszországban. Ázsiában egyértelműen Japán a legjobb, amely a nagyok mögött a második vonalat képviseli a világban. Ezek után jön kb. Kazahsztán. Viszont a magyarokat biztos nagyon elpáholná, az otthoninál itt komolyabb a rögbi. Az arabokat is (akik főleg honosított angol és skót srácok voltak) elverték most szombaton 45-28-ra. Nagy gratula a fiúknak. Bár én a partyra való előkészületek miatt nem voltam kint, itt egy fotó a srácok egy részéről, természetesen a képet is más készítette:

(tovább…)

Read Full Post »

Április közepe

Folytatom akkor nagyjából ott, ahol befejeztem a mondandómat. Azoktól, akik véletlenül keverednek a blogra, elnézést kérek, hogy sokkal több a személyes infó, mint a Kazahsztánnal kapcsolatos hasznosabb ismeretek nyújtása. A blog viszont elsősorban a mi itteni életünkről szól, természetesen ahogy valami más érdekességet is meg tudok osztani, arról írni fogok, vannak is ötletek.

Addig is most beszámolok az áprilisból eddig eltelt más élményekről. Többen tudjátok, hogy belefogtam egy kis partyszervízbe, hogy még érdekesebbé és hasznosabbá tegyem a napjaimat. Az az igazság, hogy az ún. éttermi élet az viszonylag komoly és nagyon sok családi ünnepet tartanak az itteniek a különböző éttermekben és kerthelyiségekben. Esküvők, szülinapok, stb. Aztán komolyabb kiszállásos cateringgel igazából az eddigi tudásom szerint a jobb szállodák foglalkoznak, gondolhatjátok, hogy csillagászati összegekért. A színvonal változó, pl. a Hyatt-é állítólag nagyon jó, de pl. az Intercontinental-é már nem annyira, de mondom a fő ellenérv a magas ár. Szóval úgy tűnik, hogy ez egy kis piaci rés, amibe lehet, hogy érdemes belenyúlni, addig mindenképpen, míg itt vagyunk. Írtam már arról, hogy egy olajcég board-jának csináltam egy ültetős partyt már, 21 fő összesen, 3 fogással plussz fogadófalatkák.Emellett, egyszer egy családnak, a családfő szülinapjára készítettem szintén egy 3 fogásos vacsit, amit a feleség elszállított innen. Aztán a  következő egy ír-új-zélandi házaspár partyja volt, ami eredetileg Szent Patrik-napi buli lett volna, de sajnos Nigelnek, a férjnek meghalt a nagypapája, így hazautazott egy hétre Új Zélandra,a buli természetesen el lett halasztva, mégpedig április 16-ra.

(tovább…)

Read Full Post »

Kriszti bulija

Először is egy nagy-nagy mea culpa, hogy ilyen régen nem írtam. Eltelt több, mint 2 hét, van is miről írni, illetve van sok kép, amit föl is tudok nektek rakni. Abban reménykedem csak, hogy nem szoktatok még nagyon le a blogomról. Szóval az elkövetkező napokban fölteszek még egy pár bejegyzést. Ma Kriszti szülinapi bulijáról lesznek fönt képek, majd írok egy 75 fős partiról (én készítettem a kaját) is néhány mondatot, majd lesz egy szép kirándulásról is szó, amit Stevennel és a kutyáival tettünk meg, most szombaton Kriszti lovagolni volt egy gyönyörű helyen, én közben egy újabb partit csináltam, majd még vasárnapi képek is lesznek. Lesz mit bepótoljak, egyszerre nem is fogom tudni ezt megírni.

Nem is tudom, hogy mit mondjak, hogy itt a tavasz, mert legutóbb azt írtam, hogy tavaszodik. Most már azt mondanám legszívesebben, hogy itt a nyár. Ugyanis itt nagyon rövid a tavasz, a tél elég sokáig kihúzódik, majd van 2-3 hétig 15-20 fok, gyönyörű tavaszi idő, viszont egy hete már, hogy 25-30 fok van, ami Afrikában is nyárnak számít. Igaz, a fák még éppen rügyeznek, de higgyétek el, ma is 27 fok van kint és párás levegő, szóval nem is annyira király, mint mondjuk egy szeles tengerparton. Ok, nem panaszkodom, semmi okom rá:-)

Szóval ma arról lesz szó, hogy Krisztikém április 12-én volt 30 éves, és csináltunk neki egy kis partit a már korábban emlegetett Jay-jel. Először nem is nagyon akartunk különösebben semmit, aztán mégis úgy döntöttünk, hogy azért ez elég kerek szám, a legközelebbi haverokkal megünnepeljük. Korábban is voltunk már ezen a helyen 2-szer, így 2-3 variáció közül Jay-jel úgy döntöttünk, hogy itt, a Perekresztok nevű helyen ünneplünk. Összesen 14-en voltunk, itt a kis asztalkánk szép rózsaszín lufikkal 🙂

(tovább…)

Read Full Post »

Older Posts »