Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Gyönyörű nyárutó

A legfontosabb újság nem is az, hogy itt még 30 fok van nappal és hétágról süt a nap, hanem az, hogy már pontosan tudjuk, hogy meddig leszünk még itt. Finomítva a dolgot, pontosan tudjuk, hogy Kriszti utolsó munkanapja október 15-e lesz. Hazautazás pedig ezután pár nappal. Megtörténhet, hogy én valamivel korábban hazamegyek, de hogy mikor pontosan, ez még a következő napok titka.

Ha jól tudom, most talán megint visszajött a kellemesebb idő otthon az elmúlt néhány hét kiábrándító időjárása után, de olyan 20 fok körül van, ami persze megfelel a normálisnak. Én egyelőre nem bánom, hogy itt tényleg 30 fok van, de bent a városban dél és 3 között természetesen ez még magasabb. Igazi strandidő lenne, ha járnánk többet strandra:-)

Ha strandra nem is, de föl  a hegyekbe fölmentünk a hétvégén egy jó kis kirándulásra, én még tegnap, azaz hétfőn is tettem egy jó kis túrát a szokásos “hiking group”-pal. Ha minden igaz, akkor pedig  a következő hétvégén teszünk egy kirándulást az Ili folyó mellé, ahol a másik híres sziklarajz-csoportot lehet látni. Természetesen lesznek majd képek fönt arról is.

Igazából most is főleg képeket rakok föl nektek, tényleg érdemes kijárni a természetbe itt Almaty körül, egészen lenyűgöző tájak vannak errefelé.

Szombaton ezen a környéken kirándultunk:

Olvasás folytatása »

Reklámok

Kirgizisztáni kiruccanásom-3

Úgy alakult, hogy mégis csak több részes lett ez a kirgiz dolog. Mi lenne, ha még kirándulni is tudtam volna az országban? Mivel kimaradt még pl. a piacos rész, na meg a hazautazás, így most arról számolok be.

Említettem az első bejegyzésnél, hogy találkoztam a kazah követségnél egy magyar hölggyel, Zsuzsával, aki egy keresztény misszió tagjaként végez amolyan misszionáriusi munkát, illetve Almatyban egy angol iskolában tanít, illetve fog tanítani. A délutáni városnézésem után találkoztam vele és egy kint élő magyar sráccal, aki szintén ennek a gyülekezetnek a tagja és hasonló munkát végez Kirgizisztánban. Ő oda is nősült, ezért már vagy 6 éve Biskekben él. Így keveredett a képbe két orosz hapsi, akik szintén a közösség tagjai és Biskekben voltak éppen. Sőt, igazából ők vitték ki Zsuzsát is a vízum ügyintézéshez. Ők azért érdekesek, mert pénteken velük jöttem vissza Almatyba kocsival. Röviden ennyi a sztori, hogy hogyan is ismerkedtem meg az utitársaimmal.

Olvasás folytatása »

Kirgizisztáni kiruccanásom-2

Kénytelen voltam többfelé vágni a beszámolómat, mert elég hosszú lett volna ha mindezt egy bejegyzésben írom le. Így ma folytatom, remélhetőleg érdekesnek találjátok majd. A délután teljesen stresszmentesen telt már el, ugyanis miután már másodszorra voltam a konzulátuson és sikeresen be is jutottam hozzájuk, közölték, hogy délutánra kész is lesz minden. Valójában volt egy kicsi hátszelem, de abban nem vagyok biztos, hogy minden információ pontosan el is jutott konzul uramékhoz, vagy hogy mindez mennyiben befolyásolta őket a gyors döntésükben? Mindenesetre azon kevesek, vagy azon egyetlen egy közé tartoztam, akinek egy napon belül elkészült a vízuma. Ezt azért mondom ilyen határozottan, mert az esti 6.30-as vízumfelvételkor szintén tolongott a konzulátuson vagy 30-40 ember, de egy sem volt közülük a délelőtti csapatból ott.

De ne szaladjunk ennyire előre, ott tartottam, hogy mindenféle stressz nélkül, vidáman, megkönnyebbülten vágtam neki a délutáni programomnak, azaz a városnézésnek. Először is egy igéretemnek próbáltam eleget tenni, valaki egy kirgizisztáni lovaglás alkalmával egy nem éppen olcsó amerikai bőr kalapot ott hagyott és megígértem, hogy elhozom Kazahsztánba. Ehhez föl kellett hívjak egy cégnél egy lányt, akinél a kalap volt. Ezt többször megtettem, de sosem sikerült beszéljek vele. Így gondoltam, hogy majd ha már befejeztem a városnézést és megyek visszafelé a konzulátus felé, akkor újra keresem. Így is volt, olyan fél 5 körül sikeresen vettem az akadályt:-) Közben vettem magamnak egy kirgiz sim-kártyát is, ugyanis az én kazah kártyám nem tud roamingolni. Már lassan egy napja volt, hogy nem adtam életjelet magamról, ezért is szerettem volna, ha tudok Krisztivel egy kicsit dumálni, hogy minden rendben van, sőt tökéletesen rendben van:-)

Gyönyörű napos idő volt, amit már említettem tegnap, ideális a sétához. Abszolút befolyásolt ez a jó hangulat, gondolom, ha mondjuk mindezt egy ködös novemberi napon teszem meg és még a vízumom se lett volna kész, akkor egész más képem lenne Biskekről.  A város, majdhogy nem egy nagy falu, de inkább azt mondanám, hogy egy nagyra nőtt barátságos kisváros. Az utcái egyenesek, csakúgy mint Almatynak, így elég könnyű a tájékozódás. Egyébként sem óriási a város, így nyugodtan nekivághatunk az egésznek gyalog. Ugyan nem volt időm bejárni az összes utcát, de ami érdekesebb, így a Manas, a Kijevszkaja és a Csuj sugárút belefértek. Egyébként is ezeken az utcákon, elsősorban a Csujon találhatóak a látnivalók. Nem messze az említett irodaháztól,amely a Kijevszkaján található és ahol a kalap még várt rám, fekszik a Togolok Moldo utca, amely keresztezi a Kijevszkaját. Ez azért volt érdekes, mert sem a neten, sem útikönyvekben nem voltam korábban biztos, hogy hol fekszik valójában a kazah nagykövetség. Voltak oldalak, amelyek azt írták, hogy a cím az Togolok Moldo 10, mások pedig a Proszpekt Mira-ra tették. De sehol nem volt megjelölve, hogy figyelj, ez ugyanaz az utca, csak a régi neve ez, az új meg az, vagy hogy eddig itt volt, most pedig ott van. Ez utóbbi egyébként az igaz, de ehhez még Kazahsztánból Kriszti egyik munkatársának sikerült őket felhívni és neki megmondták a helyes címet. De éppen ezért volt nekem érdekes a Togolok Moldo, hiszen nem csak a neve hangzik különlegesen, hanem pont az említett dolgok miatt sokszor találkoztam már vele, így szinte már ismerősként üdvözöltük egymást. Tegnap tettem föl képet az utcáról, nagyon szép barátságos kis fás, virágos utca. Ezen fölsétáltam egészen a Panfilov parkig, közben elmentem a Sportpalota és a Spartak stadion mellett. A Sportpalota előtt áll egy szobor egy leírhatatlan nevű nagyon erős férfiról, aki egészen egyszerűen a feje fölé emel egy egész lovat. Azért mondom, hogy egész, mert olyat már láttam, hogy a piacon ezek a mokány kazah hentesek negyed lovakat cipelnek a hátukon:-) Hogy mit akar azzal az egész, élőnek tűnő lóval a feje fölött nem tudom, valószínűleg, hogy csak az erejét fitogtatja,vagy meghúzódott a lova lába és segít neki, ugyanis ha dobálózni szeretne vele, akkor az állatvédő egyesületeknek lesz egy-két szavuk hozzá. Íme a szobor:

Olvasás folytatása »

Kirgizisztáni kiruccanásom-1

Pár napja már vissza is érkeztem, azaz már meg is jártam Biskeket, a szomszédos Kirgizisztán fővárosát. Nagyon érdekes tapasztalat volt, ezért megosztom veletek az élményeimet. Az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy nem volt velem Kriszti és nem volt több időm, illetve hogy nem igazán utazgatni mentem. Ugyanis mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy Kirgizisztán a világ egyik leggyönyörűbb országa.

Az odautazás szerda éjjel, illetve csütörtökön hajnalban történt. Nem is tudom minek nevezhető egy éjjel 2 órakor kezdődő utazás? Ugyanis ez már csütörtök hivatalosan, de nekem ez még nem hajnal, a hajnal valahogy 4 körül kezdődik, nem? Viszont az éjszaka meg valahogy az én definícióimban a nappalt követi, tehát mondanám, hogy ez szerda éjszaka, de nem igaz, mert már csütörtök volt:-) Na ennyi kis filózgatás után maradjunk csak annyiban, hogy csütörtökön hajnal 2-kor indult a gép:-) Persze a taxi még éjjel fél 12-kor jött értem, így a valós utazásom már szerdán elkezdődött:-)

Az Almaty repülőtér elég kicsi, semmi extra, de el lehet tölteni az időt benne. Kisebb jóval, mint a Ferihegyi repülőtér. Viszont elég jól elvoltam, hiszen legalábbis egy darabig nézni tudtam a Tottenham-Young Boys meccs visszavágóját, az első félidőt végig láttam, plussz a másodikból is egy kicsit. Mint írtam a múltkor, az út Biskekig nagyon rövid, alig egy óra repülővel. Elég nyomott már éjjel kettő körül az ember, de elaludni sem tudsz igazából ennyi idő alatt, na meg ha sikerül is, már fel is kell ébredj, miután elaludtál.

A gép egy kis Fokker 50-es volt, ami olyan 40-50 személyes lehet. Régebben emlékszem, voltak a Malévnek is Fokkerjei, persze ebből is több variáció létezik. Utaztam Londonés Budapest között korábban már Fokkerrel. Ha jól tudom, akkor egy holland repülőgép gyártó cég volt. Azért mondom, hogy csak volt, mert 1997-ben gyártották az utolsó gépet. Fokker 50-esből egyébként összesen 217 db készült 1987 és 1997 között. Tavaly augusztusig pedig még 168 darab gép repült a világban. Így néz ki egyébként:

Olvasás folytatása »

Lassan indulás haza

De csak lassan, nagyon lassan, óvatosan. Ugyanis még nem tudjuk pontosan mikor, de valamikor szeptember közepe táján. Nekem addig lesz még egy kis kalandom, nem is olyan sokára kezdődik. De már az elmúlt napok is elég kalandosan teltek a sok intézni való miatt.

Van egy kis probléma ugyanis. Nekem olyan vízumom van, amelyet itt az országban nem újítanak meg. Tehát ki kell utazzak külföldre. De ezt csak az utolsó napokban tudtuk meg, eddig azzal hitegettek, hogy persze, semmi baj nem lesz, elintézik majd itt. Aztán múlt hét végén, miután beadtuk az ügynökségnek a kérvényünket, derült ki, hogy csak a Krisztiét lehet megcsinálni itt, az enyémet csak külföldön újítják meg. Azzal sem lehet szórakozni, hogy egy pár héttel túlhúzom, mert ha a reptéren meglátják kiutazáskor, hogy érvénytelen már a vízumom, akkor könnyen beraknak vagy 2 hétre valami helyi tömlöcbe, utána meg szépen kiutasítanak az országból. Egyik sem lenne kellemes dolog. Így gyorsan intézkedni kellett. A kézenfekvő megoldás és a cég számára az elfogadható is, hogy az ember Biskekbe, Kirgizisztánba utazik és az ottani kazah nagykövetségnél intézkedik. Persze  a Kirgizisztánba történő utazás tavasszal az ismert történések miatt nem volt annyira ajánlatos, de azóta a helyzet normalizálódott, így nem igazán jelent veszélyt ha az ember oda utazik, pláne nem ha a fővárosba. Ma éjjel, azaz már inkább holnap, csütörtökön hajnal 2-kor indul a gépem. Nem egy nagy út, mindössze 1 óra lesz. Egy picivel hosszabb a távolság, mint Bécs-Budapest. Persze kocsival is utazhatsz ha van és ismered az útvonalat, illetve járnak buszok, kisbuszok, stb. De a legbiztonságosabb és legkényelmesebb, illetve elszámolás szempontjából is a legkézenfekvőbb a repülés.Mindehhez persze kellett egy kirgiz vízum is gyorsan.

Olvasás folytatása »

A tamgaly sziklarajzok

Sok idő telt el megint, hogy nem írtam valamit Kazahsztánról. Nem unatkozunk, nem ez az oka, csak ma már minden olyan természetes itt nekünk, hogy ritkábban gondolom azt, hogy ugyanolyan érdeklődéssel olvasnátok, mint mondjuk korábban. Persze az érem másik oldala meg az, hogy való igaz, hogy ha én nem érzem úgy, hogy valamit meg kéne írnom, akkor az a sztori olyan is lenne:-)

Ami az elmúlt időben a legérdekesebb dolog történt velünk, az az, hogy elköltöztünk a régi helyünkről olyan másfél héttel ezelőtt. Ugyanis eredetileg augusztus 6-ig tartott a szerződésünk a főbérlővel, de mivel már maximum csak olyan 3 hónapot leszünk, arra a rövid időre már nem akarta velünk meghosszabbítani a szerződést. Gondolom, hogy van valaki, aki kiveszi hosszabb távra, akkor érthető is a döntése. Mi meg nem bántuk nagyon, mert egy kis mozgás lett az életünkben, azaz a megszokottól kicsit eltérő, az mindig érdekes, legalábbis egy darabig. Gyalog kb. negyedórára vagyunk a régi helyünktől, Kriszti meg közelebb került a munkahelyéhez.  A lakás ugyanolyan szép világos, mint a korábbi volt, déli és nyugati fekvésű ablakaink vannak, tehát gondolhatjátok, hogy egész nap besüt a nap. Ha nagyon meleg van, akkor meg szinte minden helyiségben van légkondi. A nappali, a konyha, a hall és a közlekedő tulajdonképpen egy légtér, ezen kívül van még 3 szobánk, plussz 2 fürdőszobánk, egy külön WC-nk, így aztán ha egyszerre 10 csaj vendégünk lenne sem lenne gond, 3 wc-n csak megosztoznának:-) És amit nagyon szeretünk, az egy erkély, ahová igazából ki is tudunk mindketten ülni kisasztallal, akkora a mérete. Az első emeletre esik a lakás, a nappali ablakaiból látni a hegyeket. Igaz, két forgalmas út kereszteződésénél vagyunk, így nyitott ablaknál kicsit zajos a lakás, de ami jó, hogy az élet kellős közepén érzed magad. Ülsz az ebédlőasztalnál, reggelizel és mint egy császár tekintgetsz ki az utcára, figyelve, ahogy az alattvalóid munkába igyekeznek:-)

Itt egy részlet a nappalinkból

Olvasás folytatása »

Aksu-Zhabagly Nemzeti Park

Még mindig a június eleji kirándulásunknál tartok, de ez az utolsó beszámoló róla. A kirándulás rövid volt, ez pedig az utolsó 2 napja, de természeti szépségekben mindez idáig az egész kazahsztáni kaland talán leggazdagabb élménye volt.

Valahol ott hagytam abba legutóbb, hogy Shymkentből reggel a piacos kaland után eljutottunk egy másik piacra, ahonnan a buszunk indult  Zhabagly faluba. Nagyon pontos menetrend nincsen, hiszen megvárják, amíg megtelik a busz és csak utána indul el:-) Kis segítséggel megtaláltuk a buszunkat, amely egy olyan 10-12 személyes kisbusz volt, kicsit szakadt régi Mercedes busz. Volt kb. vagy 2 óránk a piacon bámészkodni még, mert lassan telt meg a busz, de olyan dél körül talán elindultunk a mintegy 100 km-es utat megtenni. Ajtó csak elöl volt, ott lehet bemászni a buszba, így a sofőr melletti ülés hiányzott. Azért hogy ne induljunk el hiányosan, oda is letettek egy hokedlit, ahová egy jól megtermett kazah apuka ült le.

Az út olyan 2, 2 és fél óra volt, közben átmentünk egy pár falun, ahol pár utas közben már le is szállt. A falvak egyébként a végcél közeledtével egyre barátságosabbak voltak, egyre zöldebbek, egyre rendezettebbek. Ezek a tulajdonságok az átlag kazah falvakra egyáltalán nem jellemzőek, ezért is ért minket ez meglepetés szerűen arrafelé.

Miután beérkeztünk a faluba, amely amolyan egyutcás falu volt, pár jelentéktelen mellékutcával, tanakodtunk, hogy hol szálljunk le, vajon hogy találjuk meg a vendégházat, ahová mentünk? Mondtuk a sofőrnek, hogy Elmiráékhoz jövünk, ő meg elkezdett üvöltözni ki a kocsiból, hogy Elmira!!!, Elmira!!! A már említett hokedlin ülő, megtermett apuka pedig tudta is hogy hová megyünk, megállította a kisbuszt a ház előtt, majd a sofőr ott is ordibált tovább:-) Erre megjelent egy mosolygós szimpatikus házaspár, egy nagydarab, sem orosznak, sem kazahnak kinéző hapsi, meg egy sokkal kisebb feleség, aki Elmira volt persze. A férj, Lambert pedig egy holland hapsi volt, aki vagy 10 éve turistaként járt arra, aztán ottragadt, elvette a félig kazah, félig orosz Elmirát. Most pedig közösen csinálják ezt a vendégház- és turizmus bizniszt.

Olvasás folytatása »