Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. július

Még mindig a június eleji kirándulásunknál tartok, de ez az utolsó beszámoló róla. A kirándulás rövid volt, ez pedig az utolsó 2 napja, de természeti szépségekben mindez idáig az egész kazahsztáni kaland talán leggazdagabb élménye volt.

Valahol ott hagytam abba legutóbb, hogy Shymkentből reggel a piacos kaland után eljutottunk egy másik piacra, ahonnan a buszunk indult  Zhabagly faluba. Nagyon pontos menetrend nincsen, hiszen megvárják, amíg megtelik a busz és csak utána indul el:-) Kis segítséggel megtaláltuk a buszunkat, amely egy olyan 10-12 személyes kisbusz volt, kicsit szakadt régi Mercedes busz. Volt kb. vagy 2 óránk a piacon bámészkodni még, mert lassan telt meg a busz, de olyan dél körül talán elindultunk a mintegy 100 km-es utat megtenni. Ajtó csak elöl volt, ott lehet bemászni a buszba, így a sofőr melletti ülés hiányzott. Azért hogy ne induljunk el hiányosan, oda is letettek egy hokedlit, ahová egy jól megtermett kazah apuka ült le.

Az út olyan 2, 2 és fél óra volt, közben átmentünk egy pár falun, ahol pár utas közben már le is szállt. A falvak egyébként a végcél közeledtével egyre barátságosabbak voltak, egyre zöldebbek, egyre rendezettebbek. Ezek a tulajdonságok az átlag kazah falvakra egyáltalán nem jellemzőek, ezért is ért minket ez meglepetés szerűen arrafelé.

Miután beérkeztünk a faluba, amely amolyan egyutcás falu volt, pár jelentéktelen mellékutcával, tanakodtunk, hogy hol szálljunk le, vajon hogy találjuk meg a vendégházat, ahová mentünk? Mondtuk a sofőrnek, hogy Elmiráékhoz jövünk, ő meg elkezdett üvöltözni ki a kocsiból, hogy Elmira!!!, Elmira!!! A már említett hokedlin ülő, megtermett apuka pedig tudta is hogy hová megyünk, megállította a kisbuszt a ház előtt, majd a sofőr ott is ordibált tovább:-) Erre megjelent egy mosolygós szimpatikus házaspár, egy nagydarab, sem orosznak, sem kazahnak kinéző hapsi, meg egy sokkal kisebb feleség, aki Elmira volt persze. A férj, Lambert pedig egy holland hapsi volt, aki vagy 10 éve turistaként járt arra, aztán ottragadt, elvette a félig kazah, félig orosz Elmirát. Most pedig közösen csinálják ezt a vendégház- és turizmus bizniszt.

(tovább…)

Read Full Post »

Folytatom ott akkor, ahol abbahagytam a múltkor. Bár van mit mesélni a mostanról is, de időrendben szeretnék nektek mesélni.

Miután befejeztük a mauzóleum látogatását, vissza szerettünk volna jutni a városba valahogy. Ugyanaz volt a módszer, kiálltunk az út szélére és szinte pillanatok alatt jöttek is a marsrutnojék egymás után.  Mi az autóbusz pályaudvarra akartunk eljutni, ami a piac mellett található.  A második ilyen kis Latvia busz arrafelé ment. Miután beszálltunk, a motor le is állt. Így kénytelenek voltunk kikászálódni és segíteni betolni  a kocsit. Abban a 40 fokban különösen jólesett a plussz munka.Mindegy, végül is sikerrel jártunk, a busz újra elindult 🙂

A pályaudvart nem európai pályaudvarnak kell gondolni, inkább egy piachoz hasonlít, ahol levitézlett német buszok adják a járműpark krémjét, de vannak itt 30-40 éves koreai és kínai buszok is, sőt régi szovjet buszok is a 60-as évekből. Valami ilyesmit kell elképzelni:

(tovább…)

Read Full Post »