3 napos ünnep van Kazahsztánban. A hétvégével együtt persze 5, tehát csütörtökig ki van adva a népnek egy kis ünneplés. Az ünnepet itt Nauryznak hívják, de más írásmód, illetve kiejtés is ismert, a másik hasonlóan elterjedt szó a Nowruz. Magyarul a perzsa újévről van szó, ami napra pontosan mára, azaz március 22-re esik. Nem nehéz kitalálni, hogy ez bizony a tavaszi napforduló, azaz valóban egy igazán újnak a bekövetkezte.
A Nauryz Földünk egyik legrégibb ünnepe. A tavasz ünnepét, a természet újjáéledését, a szerelem, a termékenység és a barátság ünnepét földünk különböző helyein már ötezer éve megünneplik. Az ünnepet Közép-Ázsia országain kívül ünneplik természetesen Iránban is, de Mongóliában, Albániában, Azerbajdzsánban, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában, a Krímben, egyes dél-ázsiai helyeken és még ezen kívül is gondolom ünneplik itt-ott. Több vallásnak, Zoroászter követőinek, illetve a muzulmán szúfizmusnak és a perzsa bahá’í vallás híveinek ünnepe is. Sőt, a zsidó Purim ünnepet is az óperzsa újévből eredeztetik.
Maradjunk azonban a kazahoknál jelen esetben, mit is jelent nekik az ünnep? Ezt az ünnepet már a muzulmán vallás elterjedése előtt is ünnepelték a kazahok, de a szovjet időszakban – illetve pontosan 1926 és 1986 között – be volt tiltva. Hivatalosan 1991. március 15-én vezették be újra ezt az ünnepet, ettől az időtől kezdve a tavasz ünnepét ismét széles körben megünneplik az egész Kazah Köztársaságban.
Nehogy elfeledjem, Istvánnak, Sógornak pedig nagyon boldog születésnapot kívánok, ugyanis mást is ünneplünk ilyenkor, nem csak a perzsa újévet:-)
A régi keleti kalendárium szerint ez az Újév. Perzsa nyelven “nav” újat jelent, “Ruz” -napot.
A perzsa újév kezdetét a hagyomány 15000 évvel ezelőttre, a kelet-iráni (mai Afganisztán) mitikus Jamsid király idejére teszi. Jóval később hivatalos ünnepévé lett a Nyugat-Iránt Kr. e. 247 és Kr. e. 224 közt uraló parthus dinasztiának. A perzsa újév említései I. Ardasír, a 224 és 650 között uralkodó Szasszánida-dinasztiát megalapító király korától jelentősen megszaporodnak. A Szasszánidák idejében az év legfontosabb ünnepe volt. Más ünnepek, mint a Gahanbar és a Mehragan fokozatosan háttérbe szorultak (Zoroászter követői azonban továbbterjesztették őket, egészen Indiáig). Az ünnepet még a korai muzulmán uralkodók is nagy becsben tartották. Van róla feljegyzés, hogy a négy nagy kalifa együtt vezette az újév ünnepségeit, az Abbásszida-dinasztia alatt pedig a legfontosabb királyi ünnep volt. A kalifátus bukása után a Perzsiát újra megerősítő dinasztiák (a Szamanida-dinasztia és a Buwajjid-dinszatia) alatt a perzsa újév fontos esmény maradt, sőt a régi perzsák más, kisebb ünnepeinek szokásait is felelevenítették. A későbbi oszmán török és mongol hódítók sem próbálták meg más ünneppel helyettesíteni a Nauryzt.
A korábbi időkben a kazahok az újév kezdetét ”Ulysztyn uly kunynek” (valamennyi törzs nagy napjának) nevezték. Innen származik a hagyomány, hogy a rokonok az ünnepi asztalnál, ajándékok cseréjével és jókívánságokkal béküljenek ki. Az év kezdetét a zöld megjelenése jelezte. Véget értek a tél megpróbáltatásai, az ínség, és a tavasz jöttével fontos dolog volt részt venni az élet újjászületésének ünnepén. Nauryz ünnepén az emberek rendbehozzák a gazdaságukat, házukat, fákat, virágokat ültetnek, legalábbis az egyik forrásom, a Posztinfo szerint. Én még nem láttam nagyon a kazahokat virágot ültetni, sajnos nem az a nagy “kertész nép”, a házaikra és portáikra inkább a szürkeség és a kietlenség jellemző, semmiképpen nem a virágos udvar. Persze lehet, hogy az ország más részein ez nem így van, otthon is találunk szép, virágos városokat, míg mások szürkébbek és csúnyábbak.
A népi vélekedés szerint, ha Nauryz tiszta házba jön, jó házigazdához, akkor azt a házat a betegségek, sikertelenségek, szerencsétlenségek elkerülik. Ezeken a napokon a kazahok ünnepi ruhát öltenek, vendégségbe járnak egymáshoz, üdvözletekkel és jókívánságokkal árasztják el egymást. A hetes szám szent a kazahoknál. Ezzel kapcsolatban az a vélekedés hogy mindenkinek hét házba kell ellátogatnia, és hét vendéget kell otthon fogadnia. Így üdvözlik egymást a kazahok ezen a napon: “Koktem tudy” (A tavasz születésére!).
Az ünneplés részei a vidám szórakozás, a játékok, a lóversenyek. Emberek ezrei figyelik a költő improvizátorok énekét és dombra-játékát. Itt a képen csak egy kisebb tömeget látni, nálunk lett a téren. A nép vélekedése szerint minél pompásabban ünneplik Nauryzt, annál bőségesebb és áldottabb lesz az év. Ezért olyan bőséges ezen a napon az ünneplés, az ünnepi ebéd, vacsora, és ilyenkor felelevenítik a régi szokásokat, szertartásokat. A régi ünnep fő szertartásos fogása volt a nauryz közse. Ebben benne kellett lennie 7 kötelező elemnek: víz, hús, só, vaj, liszt, gabona (rizs, búzaszem, kukorica), és tej. Ezek az elemek szimbolizálták a boldogságot, sikert, bölcsességet, egészséget, gazdagságot, a gyors növekedést, az Ég védelmét. Ha a tej az újév szimbóluma, akkor a füstölt hús, amit szintén kötelező volt felszolgálni, az elmúlt évet, a múlt év tartalékait jelképezte. Napjainkban ez az ünnep modern vonásokat vett fel, nemcsak a színpadi jellegű bemutatókkal és a gazdagon felszerelt jurtával, a finoman elkészített Nauryz-közsével, de a jótékony akciókkal, nemzeti sportjátékokkal, növények, fák ültetésével, parkok és más zöld zónák, utcák és terek megtisztításával azért, hogy tiszteljük a kultúrát, a hazai földet és Kazahsztán különböző nemzetiségei egyetértésre és együttműködésre törekedjenek. Az ünneplés módja magában hordja a humanizmus alapelveit és a természet szeretetét. Az ünneplés rendelkezik a legmélyebb szellemi-etikai eszmékkel, ugyanakkor megtalálhatók benne a jelenkor aktuális mondanivalói is – az ember egysége és harmóniája a természettel. Napjainkban Nauryz régi ünnepe harmonikusan hozzá formálódik a modern élethez. Megőrizte a régi hagyományok örökségét a nemzeti kultúra újjászületése során. A különféle bemutatók, színpadi előadások, megismertetik a nézőt azokkal a nemzeti hagyományokkal és szertartásokkal, amelyek a múltra tanítanak bennünket a jelenkor körülményei között és ugyanakkor ”az idők láncának”, Kazahsztán történetének és jelenének fontos láncszemévé váltak. Lesz most pár napunk arra, hogy pár ilyen eseménybe esetleg belefussunk, ha sikerül és képek is lesznek róla, mindenképpen felrakom őket.
A múlt héten egyébként folytattuk valamennyire a snowboardot is, én pl. voltam fönt szerdán, amikor is a városban húsz fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Így fönt a hegyen sem volt kevesebb, mint 15 fok és szikrázó napsütés persze. Le is égett az arcom, de ez legyen a legnagyobb bajom. Szerda este pedig voltunk egy kiállítás megnyitón, az ír Marynek és a francia Isabelle-nek van közös kiállítása a Hyatt-ben 3 hétig. Mary fest (www.maryoconnorart.com), Isabelle-nek pedig eszméletlen jó kerámiái vannak. Tegnap, azaz vasárnap pedig mindketten fönt voltunk snowboardozni, most Kriszti arca is leégett:-(, ennek ellenére, ő most volt a legelégedettebb magával, nagyon jól ment neki a dolog:-) Holnap is megyünk, mert ha minden igaz, akkor ezután a hét után bezárják a resortot, nagy erőkkel kell építkezzenek a jövő télen rendezendő Téli Ázsiai Játékokra.
Pár kép búcsúzóul.
Ez a főpályaudvar épülete, a héten jártam arrafelé, érdeklődtem jegyárak iránt. Őszintén szólva kellemes meglepetés ért, nagyon rosszra számítottam. Sajnos az otthoni pályaudvarok állapota, tisztasága nem éri el a kazah szintet sem.
A belső nagyon szovjet, de tiszta és nagyon rendben van.
Ez már az egyik forgalmas utca, csak azt akarom mutatni, hogy nem egy könnyű dolog másik utcába fordulni. Szinte csak telezöldek vannak mindenhol, az autók majdhogynem csak egyesével tudnak balra fordulni, mert szemből természetesen jönnek az autók folyamatosan. Illetve nagyon-nagyon bátornak és pofátlannak kell lenni.
Ez a kátyú az utcán végighúzódik egy csíkban. El lehet képzelni, hogy milyen tempóban közlekednek az autók, hogy nagyobb sérülés nélkül megússzák.
Ez az ijedt arcú bácsi kivételesen nem az elnök úr, számomra is érdekes, hogy kerül ide?
Ezek a lovacskák pedig a tavasz eleji hóban keresgélnek valami fogyasztható dolog után.
Sógikám, nagyon szépen köszönöm a születésnapi jókivánságot, igyál meg valami édeset az egészségemre:-)
Azonnal Sógikám,már este 7 óra, nem is tudtam eddig mi a bajom?
Dear Zoltán,
I’ve read your notes about Almaty and Kazakhstan. Pretty interesting :).
I’m a Kazakh but I work for a Hungarian company in Budapest. I am thinking of writing a blog too but about Hungarians and Budapest.
Are you still in Kazakhstan?
Kind regards,
Akan
Dear Akan,
It is a surprise that a Kazakh reads my blog:-) Obviously you speak some Hungarian then. We are back in Hungary now for more than a year. That’s why my last story was written in 2010 autumn. I miss Kazakhstan a lot! Although the title of the blog is Kazakhstan how I see it, I tried to be objective some point and writing about the country’s history, quisine, sports, etc. The more time I spent there the more I liked it. I think that is a good idea to write a blog about Hungary from a Kazakh man’s view. If you want, we can carry on talking on e-mail. I’ll send an e-mail to you also.
Kind regards,
Zoltán
Hey Zoli! 🙂
Sorry, did not answer you. I was actually serious about writing a blog about Hungarians and Budapest.
Can you please re-send me your e-mail? Maybe we can exchange some experiences 🙂
thanks!
Akan
Hi Akan!
I’ve sent you an e-mail!
Best,
Zoli