Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Dél-Kazahsztán’

Még mindig a június eleji kirándulásunknál tartok, de ez az utolsó beszámoló róla. A kirándulás rövid volt, ez pedig az utolsó 2 napja, de természeti szépségekben mindez idáig az egész kazahsztáni kaland talán leggazdagabb élménye volt.

Valahol ott hagytam abba legutóbb, hogy Shymkentből reggel a piacos kaland után eljutottunk egy másik piacra, ahonnan a buszunk indult  Zhabagly faluba. Nagyon pontos menetrend nincsen, hiszen megvárják, amíg megtelik a busz és csak utána indul el:-) Kis segítséggel megtaláltuk a buszunkat, amely egy olyan 10-12 személyes kisbusz volt, kicsit szakadt régi Mercedes busz. Volt kb. vagy 2 óránk a piacon bámészkodni még, mert lassan telt meg a busz, de olyan dél körül talán elindultunk a mintegy 100 km-es utat megtenni. Ajtó csak elöl volt, ott lehet bemászni a buszba, így a sofőr melletti ülés hiányzott. Azért hogy ne induljunk el hiányosan, oda is letettek egy hokedlit, ahová egy jól megtermett kazah apuka ült le.

Az út olyan 2, 2 és fél óra volt, közben átmentünk egy pár falun, ahol pár utas közben már le is szállt. A falvak egyébként a végcél közeledtével egyre barátságosabbak voltak, egyre zöldebbek, egyre rendezettebbek. Ezek a tulajdonságok az átlag kazah falvakra egyáltalán nem jellemzőek, ezért is ért minket ez meglepetés szerűen arrafelé.

Miután beérkeztünk a faluba, amely amolyan egyutcás falu volt, pár jelentéktelen mellékutcával, tanakodtunk, hogy hol szálljunk le, vajon hogy találjuk meg a vendégházat, ahová mentünk? Mondtuk a sofőrnek, hogy Elmiráékhoz jövünk, ő meg elkezdett üvöltözni ki a kocsiból, hogy Elmira!!!, Elmira!!! A már említett hokedlin ülő, megtermett apuka pedig tudta is hogy hová megyünk, megállította a kisbuszt a ház előtt, majd a sofőr ott is ordibált tovább:-) Erre megjelent egy mosolygós szimpatikus házaspár, egy nagydarab, sem orosznak, sem kazahnak kinéző hapsi, meg egy sokkal kisebb feleség, aki Elmira volt persze. A férj, Lambert pedig egy holland hapsi volt, aki vagy 10 éve turistaként járt arra, aztán ottragadt, elvette a félig kazah, félig orosz Elmirát. Most pedig közösen csinálják ezt a vendégház- és turizmus bizniszt.

(tovább…)

Reklámok

Read Full Post »

Folytatom ott akkor, ahol abbahagytam a múltkor. Bár van mit mesélni a mostanról is, de időrendben szeretnék nektek mesélni.

Miután befejeztük a mauzóleum látogatását, vissza szerettünk volna jutni a városba valahogy. Ugyanaz volt a módszer, kiálltunk az út szélére és szinte pillanatok alatt jöttek is a marsrutnojék egymás után.  Mi az autóbusz pályaudvarra akartunk eljutni, ami a piac mellett található.  A második ilyen kis Latvia busz arrafelé ment. Miután beszálltunk, a motor le is állt. Így kénytelenek voltunk kikászálódni és segíteni betolni  a kocsit. Abban a 40 fokban különösen jólesett a plussz munka.Mindegy, végül is sikerrel jártunk, a busz újra elindult 🙂

A pályaudvart nem európai pályaudvarnak kell gondolni, inkább egy piachoz hasonlít, ahol levitézlett német buszok adják a járműpark krémjét, de vannak itt 30-40 éves koreai és kínai buszok is, sőt régi szovjet buszok is a 60-as évekből. Valami ilyesmit kell elképzelni:

(tovább…)

Read Full Post »

Megint egy nagy mea culpával kell kezdjem, mert több napja nem írtam bejegyzést. Mentségemre legyen mondva, hogy mióta elmentek Pötyiék, egyet föltettem, azóta pedig a múlt hétvégi partyval voltam elfoglalva. Vásárlás, készülődés, sütés-főzés, stb. Nem mondom, nem könnyű ebben a melegben egy hűtővel megoldani a dolgokat 60 emberre! De legyen hála a házunkban lakó Péternek és Isy-nek, akik nem régen költöztek be és felajánlották a segítséget hűtő ügyben.  Még egy segítséget meg kell köszönjek, az pedig Krisztikémé, szombaton a party napján segített nekem és ott a helyszínen is segített abban, ami tetszett neki 🙂 Egy ún. “superhős” party volt egyébként, szinte mindenki valamilyen szuperhős szerkóban érkezett. Természetesen volt Batman, vagy 4 Macskanő (egyikőjüket előbb egy S&M klubból érkezettnek néztem:-)) de voltak más értelemben vett szuperhősök is, pl. Artie és Fartie, vagy Napóleon, sőt a házigazda csaj, Viky Kleopátra volt. Én lehettem volna mondjuk Naked Chef, de ugye voltak gyerekek is (mintha ez lett volna az egyetlen ok, hogy maradtam textiles chefnek :-))

Térjünk rá a kirándulásra, vagyis folytatom ott, ahol múltkor abbahagytam. Rengeteg képet kiválasztottam, lekicsinyítettem (sorry Dénes, ha rendes méretben rakom föl, akkor sose töltődik föl sajna), na meglátjuk, hogy hány órát vesz igénybe, míg mindet fölrakom. Remélem mindenesetre, hogy majd tetszenek nektek. (tovább…)

Read Full Post »