Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Biskek’

Kirgizisztáni kiruccanásom-2

Kénytelen voltam többfelé vágni a beszámolómat, mert elég hosszú lett volna ha mindezt egy bejegyzésben írom le. Így ma folytatom, remélhetőleg érdekesnek találjátok majd. A délután teljesen stresszmentesen telt már el, ugyanis miután már másodszorra voltam a konzulátuson és sikeresen be is jutottam hozzájuk, közölték, hogy délutánra kész is lesz minden. Valójában volt egy kicsi hátszelem, de abban nem vagyok biztos, hogy minden információ pontosan el is jutott konzul uramékhoz, vagy hogy mindez mennyiben befolyásolta őket a gyors döntésükben? Mindenesetre azon kevesek, vagy azon egyetlen egy közé tartoztam, akinek egy napon belül elkészült a vízuma. Ezt azért mondom ilyen határozottan, mert az esti 6.30-as vízumfelvételkor szintén tolongott a konzulátuson vagy 30-40 ember, de egy sem volt közülük a délelőtti csapatból ott.

De ne szaladjunk ennyire előre, ott tartottam, hogy mindenféle stressz nélkül, vidáman, megkönnyebbülten vágtam neki a délutáni programomnak, azaz a városnézésnek. Először is egy igéretemnek próbáltam eleget tenni, valaki egy kirgizisztáni lovaglás alkalmával egy nem éppen olcsó amerikai bőr kalapot ott hagyott és megígértem, hogy elhozom Kazahsztánba. Ehhez föl kellett hívjak egy cégnél egy lányt, akinél a kalap volt. Ezt többször megtettem, de sosem sikerült beszéljek vele. Így gondoltam, hogy majd ha már befejeztem a városnézést és megyek visszafelé a konzulátus felé, akkor újra keresem. Így is volt, olyan fél 5 körül sikeresen vettem az akadályt:-) Közben vettem magamnak egy kirgiz sim-kártyát is, ugyanis az én kazah kártyám nem tud roamingolni. Már lassan egy napja volt, hogy nem adtam életjelet magamról, ezért is szerettem volna, ha tudok Krisztivel egy kicsit dumálni, hogy minden rendben van, sőt tökéletesen rendben van:-)

Gyönyörű napos idő volt, amit már említettem tegnap, ideális a sétához. Abszolút befolyásolt ez a jó hangulat, gondolom, ha mondjuk mindezt egy ködös novemberi napon teszem meg és még a vízumom se lett volna kész, akkor egész más képem lenne Biskekről.  A város, majdhogy nem egy nagy falu, de inkább azt mondanám, hogy egy nagyra nőtt barátságos kisváros. Az utcái egyenesek, csakúgy mint Almatynak, így elég könnyű a tájékozódás. Egyébként sem óriási a város, így nyugodtan nekivághatunk az egésznek gyalog. Ugyan nem volt időm bejárni az összes utcát, de ami érdekesebb, így a Manas, a Kijevszkaja és a Csuj sugárút belefértek. Egyébként is ezeken az utcákon, elsősorban a Csujon találhatóak a látnivalók. Nem messze az említett irodaháztól,amely a Kijevszkaján található és ahol a kalap még várt rám, fekszik a Togolok Moldo utca, amely keresztezi a Kijevszkaját. Ez azért volt érdekes, mert sem a neten, sem útikönyvekben nem voltam korábban biztos, hogy hol fekszik valójában a kazah nagykövetség. Voltak oldalak, amelyek azt írták, hogy a cím az Togolok Moldo 10, mások pedig a Proszpekt Mira-ra tették. De sehol nem volt megjelölve, hogy figyelj, ez ugyanaz az utca, csak a régi neve ez, az új meg az, vagy hogy eddig itt volt, most pedig ott van. Ez utóbbi egyébként az igaz, de ehhez még Kazahsztánból Kriszti egyik munkatársának sikerült őket felhívni és neki megmondták a helyes címet. De éppen ezért volt nekem érdekes a Togolok Moldo, hiszen nem csak a neve hangzik különlegesen, hanem pont az említett dolgok miatt sokszor találkoztam már vele, így szinte már ismerősként üdvözöltük egymást. Tegnap tettem föl képet az utcáról, nagyon szép barátságos kis fás, virágos utca. Ezen fölsétáltam egészen a Panfilov parkig, közben elmentem a Sportpalota és a Spartak stadion mellett. A Sportpalota előtt áll egy szobor egy leírhatatlan nevű nagyon erős férfiról, aki egészen egyszerűen a feje fölé emel egy egész lovat. Azért mondom, hogy egész, mert olyat már láttam, hogy a piacon ezek a mokány kazah hentesek negyed lovakat cipelnek a hátukon:-) Hogy mit akar azzal az egész, élőnek tűnő lóval a feje fölött nem tudom, valószínűleg, hogy csak az erejét fitogtatja,vagy meghúzódott a lova lába és segít neki, ugyanis ha dobálózni szeretne vele, akkor az állatvédő egyesületeknek lesz egy-két szavuk hozzá. Íme a szobor:

(tovább…)

Read Full Post »

Pár napja már vissza is érkeztem, azaz már meg is jártam Biskeket, a szomszédos Kirgizisztán fővárosát. Nagyon érdekes tapasztalat volt, ezért megosztom veletek az élményeimet. Az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy nem volt velem Kriszti és nem volt több időm, illetve hogy nem igazán utazgatni mentem. Ugyanis mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy Kirgizisztán a világ egyik leggyönyörűbb országa.

Az odautazás szerda éjjel, illetve csütörtökön hajnalban történt. Nem is tudom minek nevezhető egy éjjel 2 órakor kezdődő utazás? Ugyanis ez már csütörtök hivatalosan, de nekem ez még nem hajnal, a hajnal valahogy 4 körül kezdődik, nem? Viszont az éjszaka meg valahogy az én definícióimban a nappalt követi, tehát mondanám, hogy ez szerda éjszaka, de nem igaz, mert már csütörtök volt:-) Na ennyi kis filózgatás után maradjunk csak annyiban, hogy csütörtökön hajnal 2-kor indult a gép:-) Persze a taxi még éjjel fél 12-kor jött értem, így a valós utazásom már szerdán elkezdődött:-)

Az Almaty repülőtér elég kicsi, semmi extra, de el lehet tölteni az időt benne. Kisebb jóval, mint a Ferihegyi repülőtér. Viszont elég jól elvoltam, hiszen legalábbis egy darabig nézni tudtam a Tottenham-Young Boys meccs visszavágóját, az első félidőt végig láttam, plussz a másodikból is egy kicsit. Mint írtam a múltkor, az út Biskekig nagyon rövid, alig egy óra repülővel. Elég nyomott már éjjel kettő körül az ember, de elaludni sem tudsz igazából ennyi idő alatt, na meg ha sikerül is, már fel is kell ébredj, miután elaludtál.

A gép egy kis Fokker 50-es volt, ami olyan 40-50 személyes lehet. Régebben emlékszem, voltak a Malévnek is Fokkerjei, persze ebből is több variáció létezik. Utaztam Londonés Budapest között korábban már Fokkerrel. Ha jól tudom, akkor egy holland repülőgép gyártó cég volt. Azért mondom, hogy csak volt, mert 1997-ben gyártották az utolsó gépet. Fokker 50-esből egyébként összesen 217 db készült 1987 és 1997 között. Tavaly augusztusig pedig még 168 darab gép repült a világban. Így néz ki egyébként:

(tovább…)

Read Full Post »